Nos, ez egy japán regény, krimi, amit egyik osztálytársam nyomott a kezembe, mondva - látni se akarja. Eléggé megrázta, miután kiolvasta.

Én is elolvastam, és mondhatnom... Hú!
"Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával."

Ez igaz. A sztori egy kisvárosi gyilkossággal kezdődik, ám közel sem arról szól! Jamamoto Jajoi, Katori Maszako, Dzsonoucsi Kuniko, és Azuma Josie egy üzemben dolgoznak éjszakai műszakban, és odafigyelnek egymásra, még akkor is, ha legjobb barátnőknek nem mondhatók. Ám mikor Jajoi megöli a férjét, és felhívja vele Maszakót, ő hidegvérrel és okosan kezeli az ügyet, Josie és Kuniko segítségével eltűntetik a hullát. (Hogy hogyan, az titok. Olvassátok el.) Ezzel azonban nem zárul le az ügy, ugyanos Kuniko hibázik, így a rendőrség rájön, hogy Kendzsit (a halott férj) megölték, és nyomozni kezd. Közben kisebb szálakra oszlik a történet, mely a végén újra egybefonódik, és a szövevény legvégére gyökeresen megváltozik a négy nő élete, kinek jó, kinek (nagyon)rossz irányba.

Nekem a kedvenc szereplőm Szatake. Ő egy volt jakuza, aki olyan brutálisan gyilkolt meg anno egy nőt, hogy még a maffia tagjai is elfordultak tőle, és miután kiengedték a börtönből, nagyon gondosan felépített magának egy életet, ahol többé nem engedett indulatainak, és közel tizenhét éven át sikerül is rendes férfi benyomását keltenie. Egészen addig, amíg meg nem gyanúsították Kendzsi megölésével...

Nos, ajánlom mindenkinek. Ahogy bevezet a japán társadalomba, anélkül, hogy egy percre is unalmassá válna a dolog - egyszerűen hihetetlen! Olvassátok el.
 

Hát, kezdjük azzal, hogy Agatha Christie könyveinek van egy nyers, angol modora, amire rá kell hangolódni, mikor olvas az ember. Sokak szerint túl szárazak a könyvei, de szerintem érdemes ettől eltekinteni azért, hogy megtudjuk ki a gyilkos. Bevallom őszintén, kétszer áltam neki a könyvnek, mert az első nekifutás után találtam egy izgibbet. De talán jobb is így.

Térjünk az adott könyv sztorijára. A borító szerint: Rex Fortescue-t, a nagystílű üzletembert senki sem szerette, sőt: sokan akadtak, akik legszívesebben eltették volna láb alól. Olyan sokan, hogy amikor egy nap a közutálatnak örvendő férfiú valóban mérgezés áldozata lesz, a rendőrséget a gyanúsítottak tömege valósággal megbénítja. Szerencsére azonban segítségükre siet a bájos, rózsás arcú, ősz hajú falusi vénkisasszony, Miss Marple, és így aztán mégiscsak horogra akad a valódi tettes.

Mint a leírásból kiderül, a könyv a Miss Marple sorozat része. Érdekessége, hogy Miss Marple és Neele felügyelő párhuzamban nyomoz a házban, mindketten a saját módszereikkel. A könyv Neele nyomozását mutatja be, ezért MM inkább csak mellékszereplőként van jelen. Adott egy család, ahol senki sem bírta igazán egymást, ezért mikor kiderül, hogy a gyilkosságot valaki a házban lakók közül követte el, lehullanak az eddig felépített álérzések a másik iránt, és mindenki gyanakodni kezd mindenkire.

Bővebben, a Spoiler menüben írok a könyvről, csak az olvassa tovább, akit nem zavarnak a spoilerek vagy már olvasta a könyvet. Kattints ide a folytatásért!
 

Úgy döntöttem, hogy annak az írónak az egyik könyvével kezdem, akitől a legtöbb könyvet olvastam eddig, elvégre is, megérdemli. (Magát a könyvet pedig ecipecivel választottam ki, elvégre is, senkise várja el tőlem, hogy magamtól ki tudjak választani egyet!)

Az Álmok tengere Fable eddigi legutolsó meséje, amiben egy cserfes leányzó (aki cemende, mímes, bimbó, cinka, pendelyes)egy Viador, aki hitevesztett, két szökött harcszolga, egy kiszabadított óriás, és egy mogorva sárkány indul el, hogy megmentse a népet a romlott, gonosz uralkodó-fivérektől. Ahogy Meseanyótól megszokhattuk, vicces, tanító, mosolyogtató, megható történet barátságról, szerelemről, kalandról, mágiáról.

Mikor először olvastam, megnevettetett. Mikor másodjára olvastam, elbűvölt. Mikor harmadjára olvastam, olyasféle érzelmeket szabadított fel bennem, amiről azt hittem, a társadalom már rég kiölte belőlem: szeretet, kalandvágy, hit. Hinni abban, hogy amikor minden rossz, lehet jobb is, hinni abban, hogy vannak még igaz barátok, valamint elhinni a meséket.

És az elgondolkodtató, mély tartalma mellett minden egyes alkalommal végignevettem az egészet - vagy másképpen rekeszizomra gyúrtam. Mindegy volt, hogy itthon, rendelőben, buszon, órán olvasok, biztos, hogy nem tudtam magamba folytatni.

Tiszta szívből ajánlom azoknak,akik szeretnek, és szeretnének hinni a mesében, és akiket vonz egy fergeteges kaland.

VIGYÁZAT! Akinek nincs humorérzéke, és a szemét köd borítja, a kezébe se vegye!

Eredeti rövid leírás:

Egy réges-régen varázsálomba süllyesztett, legendás király, akit visszasír a nép.
Egy hős Viador, aki hitevesztettségéért hosszú raboskodással fizet.
Egy nyelves -szájas, komédiás lány, legendabéli hősök rajongója.
Egy kényszermunkára ítélt óriás, akit a hajtókötélről vágnak le.
Egy megalázó fogságból szabadított, mogorva sárkány.
Két szökött harcszolga, egyikük férfi, másikuk nő.
Velük vannak az istenek és a magasabb mágia.
Mindenki más ellenség.